Koncertfotózás

2009. április 10. · 10:53 · 45 hozzászólás · ajánló, tippek · írta: _nec

A magyar rajongói oldalnak köszönhetően évről évre fotózhatjuk páran a finn Nightwish zenekar magyarországi koncertjeit, akik idén, április 4.-én koncerteztek Debrecenben. Az ott szerzett, fotózással kapcsolatos tapasztalatokat osztanám meg most egy cikk keretében, remélem segítve azoknak akiket érdekel a koncertfotózás.

Előkészületek

Talán a legelső pont amit el kell intézni, az egy lobogtatható írásos engedély, levél, hivatkozás valakire, hogy igen, fotózhatsz. A helyszínen a szervezőknek kissebb bajuk is nagyobb annál, hogy egy fotóssal több vagy kevesebb van a rendezvényen, de minél több, annál több emberre kell figyelni, így ha kicsit is “kiesel a pixisből”, habozás nélkül odébbtessékelnek. Legyen egy biztos pontod.

Ha ez mégsincs, és a nézőtérről szeretnél fotózni, akkor is érdemes előre érdeklődni a koncert szervezőnél – és nem a helyszín kapcsolattartójával – hogy fotózni nézőtérről lehet-e. Ha a géped a ruhatárba tetetik a bejáratnál, az utána követkető órák kínszenvedésnek fognak tűnni, ilyenkor inkább ne is vigyél semmit, élvezd a műsort.

Ha kiderül, hogy egyáltalán lesz-e fotózás, lehet pakolni a táskába. Második legfontosabb dolog már technikai jellegű, egy nagy fényerejű objektív, és/vagy vaku. A színpadon a fények megfelelően tág rekesz esetén elegendőek lehetnek ha az ISO értékkel és a fényerővel finomhangolunk. ISO320-400 értéken egy 2-2.8as objektív mellett már rövidíhetjük annyira a záridőt, hogy a szinpadon mozgó, pörgő szereplőkről éles képet kapjunk.

A vaku érzékeny téma, legyen nálunk, de kérdezzünk rá mindenképpen attól aki beenged fotózni mondjuk a fotós árokba, hogy vakuzni lehet-e. Vannak koncertek ahol nem, mert zavarja az előadókat, de van ahol megvonják a válluk, és mehetsz. Vakuval könnyebb dolgunk van, hisz hosszabb záridő esetén is megállítja a képen a headbangelő gitárost, illetve lehetőség van még lejjebb vinni a vaku erejét, hosszabbra engedni a záridőt, és a második rekeszkor villantani. Így a színpadi fényekben láthatóvá válik a mozdulat, majd a végén élesre vakuzva megmarad a karját lengető frontember arckifejezése.

A vaku sterilebb fehér fénye esetleg utólag korrigálást igényel, vagy színezhetjük fóliákkal a vakufényt, de ez a sokfajta, színes színpadi fény között nem biztos, hogy mindíg passzoló színt ad, illetve beszorítva a közönség soraiba, vagy a fotós árokban görnyedve nem biztos hogy a fóliák cserélgetése lesz az elsődleges szempont. Vaku nélkül azt a fényvilágot rögzíthetjük amit a koncert fénypultosa megálmodott, csak figyeljünk a záridőre, és stabilan tartsuk a gépet.

Jonsu, Indica, 135mm f2 1/60.

Fotózzunk raw-ba, és legyen nálunk sok üres memóriakártya. Akksik feltöltve, jegy/stagepass/levél megvan, irány a helyszín.

“Mire állítsam?”

A sötét koncertterem sokakat elbizonytalaníthat, így ha van előzenekar, próbálgassuk a beállításainkat rajtuk. Ha őket is lehet a fotós árokból fényképezni, még jobb dolgunk van, pár kép alatt megvannak a beállításaink, ha a vázunk alkalmas rá, mentsük le, hogy kéznél legyen. Az előzenekarból visszalévő időt a tempó és a környezet felmérésével lehet tölteni, miközben természetesen róluk is készülhet egy erős sorozat.

Ha van egy jó fényerős objektívünk, használjuk ki ilyenkor, nyugodtan vaku nélkül is. Viszont számoljuk ki előre, hogy azon a nagyjából 4-5 méter távolságon a zenészektől milyen mélységélességet ad, nem mindegy, hogy hova fókuszálunk, de ezzel is bővül az eszköztárunk komponáláskor, amikor egy zenészt a keresőre szorult szemmel követünk heves gitárlengetés közepette.

Záridő tekintetében az objektív/váz képstabilizátora nyerhet nekünk pár igen hasznos expozíciós értéket, de a színpadi szereplőket nem lassítja be, figyeljünk oda rá.

ISO értékek terén, ha tisztában vagyunk a vázunk képességeivel, emelhetjük feljebb, ahol már elegendően rövid záridőt kapunk mellé, de túlzásokba ne essünk (én személy szerint nem szeretem 320-400 fölé vinni, de kinek mi).

Ha az objektív közelpontja állítható, állítsuk a távolabbi értékre, kicsi az esélye, hogy a színpadról 2.5 méteren belül kerüljön valaki (ha mégis, lehet nem a közelponti érték miatt fogunk aggódni), ezzel az autofókusz idején spórolunk.

Vakut használhatunk ha akarunk, de ha megbízunk a fényekben, azok jó támpontot is adhatnak, hogy kit mikor érdemes fotózni.

Indulás!

Fontos, hogy a kapott fotóspass-t jól látható helyen hordjuk, elkerülve a félreértésekből adódó konfrontációt a biztonságiakkal. Ha ez egy textilmatrica, akkor néha nézzünk rá néha, ne jöjjön le vagy gyűrődjön össze a sok mozgásban.

Általában három szám idejéig maradhatnak a fotósok a fotós árokban. Ez nagyjából bő 10-15 perc, ez alatt az idő alatt folyamatosan a színpadon szereplő zenészeket figyelve már-már rágyógyul az ujjunk az exponálógombra, miközben a többi fotóst kerülgetjük, és ügyelünk arra, hogy ne tébláboljunk olyan helyre ahonnan a biztonságiak húznak vissza.

Mint a modellfotózásokon és portré készítésekor, itt is érdemes készülni a zenekarra. Megismerni a jellegzetes előadás elemeket, a viselkedésüket a színpadon, illetve ha ismerjük a zenéjüket is, esetleg meghallgatni előre azt a pár számot, amit a fotós árokban eltöltött időben adnak le. Bármi lehet a fotózás célja, szokás minden zenekar tagról képet készíteni, erre elegendő is az az idő, amit kapunk. Gyakorlottabb zenekarok tagjai ezzel tökéletesen tisztában is vannak, ez alatt a három szám alatt a fotósokra is figyelnek nem csak a nézőtérre, pózolnak, kommunikálnak velünk. Használjuk ki bátran.

Miután kiterelik a fotósokat a szinpad előtti területről, élvezzük a koncertet, ha erre a felszerelésünk súlya módot ad, vagy járuk körbe a nézőteret, ha van akkor az emeleti ülés sorokat (siessünk a lépcsőházban, mert addig is értékes pillanatokról maradhatunk le) onnan is készülhetnek értékes/érdekes képek, pláne ha valami teleobjektívvel mozgunk.