Interjú – Dustin Diaz

Mióta és miért fotózol? / Mi a célod a fotózással?
Mindenki életében megvan az a pillanat, amikor elkészíti első fényképet. Már nem emlékszem nekem mikor volt ez a pillanat. A legelső fényképezőmet egy belépő szintű kompakt gépet egy Canon Powershot A70-et 2003-ban vásároltam. Bár egy egyszerű fényképezőről van szó, arra ösztönzött, hogy fotós legyek – valaki, aki jobb képeket készít, mint az “igazi” fényképészek. Nekem akkor az “igazit” a kollégáim jelentették a State Hornet Egyetem újságánál (Sacramento). Én csak egy egyszerű online szerkesztő voltam, aki kirakta mások cikkeit, fotóit a honlapra.

Ugorjunk 2006-ba, amikor is megjelent a Nikon D40. Vettem is egyet. Olyan volt számomra, mint a drog (jelképesen). Állandóan, majdnem minden nap fotóztam, amikor csak tudtam. Aztán időközben váltottam egy jobb Nikonra, de sose felejtem el a D40-et, mivel az indított el igazán a fotózás útján.

Az igazán érdekes kérdés: miért. Miért fotózok? Miért csinálom? Ez olyan, mint ha azt kérdeznéd “Amikor megkaptad az első Nindendodat, miért játszottál vele 16 órán keresztül egyfolytában?” Ezt figyelembe véve egy helyes válasz létezik: saját magam szórakoztatására. Jó móka, mámorossá és teljessé tesz. A pillanat megörökítése pedig segít megőrizni a múltat.

Ok, ok, ez egy ömlengős válasz, ami azért többnyire így van. Mostanság csak élvezem, ha sikerül egy jó fotót készítenem. Keményen dolgoztam érte, hogy egy dokumentarista fotósból olyasvalaki legyek, aki meglepő fotókat készít és ezt az emberek érzik is.

Egyébként kérdezd meg ugyanezt holnap is, biztos hogy más választ fogok adni, és majd elmagyarázom azt is, hogy miért fontos, hogy más lesz a válaszom.

Melyik a kedvenc saját képed? Kedvenc képed mástól?
Utálok ilyen kérdésekre válaszolni, ez olyan, mintha megkérdeznél egy szülőt, melyik a kedvenc gyereke. Éppen ezért az egyetlen őszinte válasz: “a legutóbbi fotóm”. Ez olyan, mintha lenne egy újszülött gyerekem (annak ellenére, hogy még nem volt gyermekem) és körülrajongnám. Több figyelmet kap, mint a testvérei, legalábbis a kezdetekben. Ugyanígy kérdezd meg ezt is tőlem, amikor már lesz egy új fotóm, és aszerint fog változni a válasz is.

És most a kedvencem másoktól. Van egy listám a kedvenc fotósaimról, az egyik Giovanni Orlando, akinek lenyűgöző képei vannak – a színeket, a stílust, a részleteket, az élettel teli pillanatokat szeretem a képeiben. Elismerem, engem is inspirálnak a felvételei. Ez a fotója például az átlagos szemnek egy teljesen hétköznapi képnek néz ki, de én úgy érzem, ott vagyok a képben, egyedül ülök a padon a levelekkel. Ez nyugodt fotó a többihez képest.

Aztán ott vannak a feleségem fotói. Ő az egyedüli, aki úgy tud rólam fotót készíteni, hogy természetesen mosolygok. A fényképei mindig csodálatosak lesznek számomra, vagy így, vagy úgy.

Mit érzel fotózás közben?
Egy kis darab műanyagot. Ja, hogy átvitt értelemben. Értem. Ez elég bonyolult. Általában több dolgot is érzek az expozíció pillanata körül. Úgy értem, amikor dolgozok egy képen, próbálok lőni egy jót, majd rögtön utána megnézem az LCD-n a kész képet. Viszont az expozíció pillanatában nem érzek semmit. Majdnem mint amikor a tüsszentés közepén leáll a szíved egy pillanatra. Ezer dolog történhet. Hidegség, melegség, élet és halál, mindez egyszerre. De tudod, megpróbálok nem gondolni rá. Ezen túl sokat merengeni biztos maradandó agykárosodást okoz (ha eddig még nem okozott).

Ha nyernél egy föld körüli utat, de kikötnék, hogy csak egy gépet és egy objektívet vihetsz, mi lenne az?
Szeretem az ilyen bugyuta kérdéseket, mindig készen állok a megmérettetésre. Az agyam egyik fele nagyon erősen azt akarja, hogy azt mondjam: “Csak adjatok egy Holgát és minden okés lesz”. De a másik fele továbbgondolja a kérdést: “A világ melyik részére? Hogyan fogok utazni? Meddig fog tartani?” Ezek alapján választanék felszerelést. Éppen ezért ragaszkodnék a mostani gépemhez (Nikon D700), de lencsének egy Canon 35mm f/1.4-et szeretnék – olyat, amit a Nikon nem készít. Ugyan van f/2-ben, de az nem ugyanaz. Ebben az esetben telét vinnék nagylátószög helyett, ez egy 50mm f/1.4 lenne. De így biztos kihagynék jópár dolgot. A végső válaszom: D700 + 24-70mm f/2.8G. Hihetetlenül éles. Nagylátószög. Kis tele (70mm) és az AF is nagyon komoly benne, ezért nem hagynék ki vele egy pillanatot sem.

Mi az a téma, amit még nem fotóztál, de egyszer mindenképpen meg akarod csinálni?
Azt a hülye Golden Gate hídat. Bárcsak meglenne végre és nem kéne rajta újra gondolkoznom. Komolyan. Öt mérföldre van az otthonomból, de még sose fotóztam le. Nincs igazából oka, hogy miért akarom annyira ezt a fotót. Ez olyan, mint amikor dolgozatot írsz a suliban és rá kell írnod a nevedet az elejére, hogy te kapd érte az osztályzatot.