Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének kezdeményezésére 2003-tól minden évben augusztus 29-e a magyar fotográfia napja. A programok szervezésében különböző szakmai és társadalmi egyesülettel közösen részt vesz a Magyar Fotóművészek Világszövetsége is.

A Magyar Tudós Társaság 1840. augusztus 29-ei ülésén Vállas Antal, a társaság rendes tagja bemutatta, miként lehetséges egy fényérzékennyé tett ezüstözött rézlemezre maradandó képet alkotni a napfény segítségével – erre a jeles eseményre is emlékeznek a fényképezés kedvelői országszerte. A feltalálójáról, Daguerre-ről elnevezett dagerrotípiai eljárást 1839-ben mutatták be Párizsban, rá egy évre vált lehetővé hazánkban is „a fény tartós megőrzése”. A magyar fotográfia napját övező időszakban az ország számos részén kiállítások nyílnak, hogy a közfigyelem a kortárs fotóművészetre irányuljon. Azonban nem szabad megfeledkezni ennek a művészeti ágnak a nagy klasszikusairól sem, ezért örömteli, hogy jelenleg Robert Capa tárlata látogatható a budapesti Ludwig Múzeumban.
A magyar származású fotóművész Friedmann Endre Ernő néven látta meg a napvilágot 1913. október 22-én Budapesten. Szabó szüleivel és két testvérével a Városház utcában élt és nevelkedett. Tizenhét évesen egy baloldali tüntetésen elfogták, és bár komolyabb büntetés nélkül szabadon engedték, a következő évben Bécsbe emigrált, ahonnan Prágába, majd Berlinbe ment. Ebben az időszakban kezdett ismerkedni a fotográfiával. Zsidó származása miatt 1933-ban Berlint is el kellett hagynia, így végül Párizsban telepedett le.
Egy évvel később ismerkedett meg a szintén emigráns Gerta Pohorylle-lel, aki nemcsak magánéletében, hanem munkájában is a társa lett. A nagy hírű filmrendező, Frank Capra és a hollywoodi sztár, Greta Garbo nevére rímelve vették fel a Robert Capa – magyar barátai valóban Cápának szólították – és a Gerda Taro nevet, a spanyol polgárháborúból már közösen publikálták felvételeiket e neveken. Gerda Taro nem sokkal ezután életét vesztette egy balesetben a spanyol fronton.

Robert Capa már huszonöt éves korára kiérdemelte a szintén magyar származású Stefan Lorant lapkiadótól és szerkesztőtől „a világ legnagyobb háborús fényképésze” elnevezést. Pályafutása során öt háború frontvonaláról szállította képeit: a spanyol polgárháborút követően a japán–kínai háborúból, a második világháború európai hadszíntereiről, az első arab–izraeli háborúból, végül pedig Indokínából tudósított. Fényképei világszerte a legnevesebb újságok hasábjain voltak láthatók. Míg akkoriban fotói az aktuális helyzetről tudósítottak a front első vonalából, addig mára felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentumok váltak belőlük.
Látásmódja — „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” — mai szemmel is pezsgővé, közvetlenné és személyessé teszik felvételeit. Ő olyan fotós volt, aki együtt élt, együtt vonult a katonákkal, és végül együtt is halt meg velük a frontvonalon, talán elkerülhetetlenül.
A Ludwig Múzeumban látható kiállítás anyagát hosszú éveken át gyűjtötték, a magyar állam összesen mintegy egymillió dollárt költött Robert Capa ezertíz képből álló kollekciójának megszerzésére, amely ezentúl a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A fotós hagyatékát öccse, Cornell Capa kezeli. Ő már bátyja életében is segítette munkáját, ügyintézőjeként és fotográfusként teljesen átlátva fivére munkásságának minden szegmensét. Az általa megalapított New York-i International Center of Photography őrzi azt a kilencszázharminchét mesterkópiából álló sorozatot, melyből mindössze három létezik a világon. Egy New Yorkban, egy Japánban és egy most már itt, Magyarországon is.
A törzsanyaghoz még húsz nagyobb méretű képet, negyvennyolc vintázsfelvételt — a fotó elkészülte után rövid időn belül a szerző által jóváhagyott, limitált számú eredeti nagyítást — és öt portrét válogatott E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és Kincses Károly fotótörténész. Ebből a kollekcióból láthatunk mintegy kétszáz felvételt tíz tematikus egységre bontva; kilenc a háborús fényképekből áll, egy pedig a kor hírességeiről készített fotóit tartalmazza. Robert Capa leghíresebb alkotásain – a Lev Trockijról készített portrén, A milicista halála című képen és a D-napon készült sorozatán – kívül találkozunk a falakon kevésbé ismert, de ugyanolyan drámai képekkel is, melyekkel nem csupán közvetített a háborúkból, de saját véleményét is tolmácsolta.
A tárlókban megnézhetjük, hogy a kor olvasója milyen formában látta ezeket a tudósításokat a nemzetközi és a hazai sajtóban. Különlegességképpen személyes betekintést is nyerhetünk Capa magánéletébe, ha beleolvasunk édesanyjának írt leveleibe. A harcterek borzalmai után felüdülést jelent az a terem, ahol különböző ismert emberekről láthatunk beállított és kevésbé beállított portrékat. Ingrid Bergman, Pablo Picasso, John Steinbeck, Ernest Hemingway, Henri Matisse mind-mind belekerültek Capa látóterébe és baráti körébe.

Ha nem is a kiállítás, de egy kiemelkedő pályafutás végét jelenti az a kép, amelyet öt perccel azelőtt készített, hogy egy taposóaknára lépve életét vesztette. Negyvenegy éves volt, és nemcsak több mint hetvenezer negatívot, hanem igazi inspirációt is hagyott maga után a ma fotográfusai számára. Nézzük meg a kiállítást, és csöppenjünk bele Robert Capa világjáró világába!
A kiállítás október 11-éig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban (Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.). Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10 és 20 óra között.
A cikket *juice írta, köszönet neki!
fotográfia, kiállítás, ludwig, magnum, Múzeum, robert capa
Robert Capa kiállítások országszerte
2009. február 18. · 11:41
Lyndon Wade fotográfus
2009. január 18. · 13:00
Halász Dániel a Google-Saatchi pályázat nyertese
2009. június 24. · 08:39
Zombijárás Budapesten
2009. szeptember 11. · 11:21
Tom Nagy
2009. szeptember 11. · 14:02
sas · 2009. August 27. 07:51
Kotelezo!!
Kulon tetszett hogy az egyik reszlegben vetitik a rola szolo filmet aminek a zeneje mindenhova behallatszik, igy megnagyobb elmeny.
Negativ hogy nincsenek felrajzolva nyilak hogy merre is kell haladni, nekunk elmondta a holgy de sokan pl visszafele indultak el.
grecsibacsi · 2009. August 27. 09:12
Ez a Frank Capra névadás legenda csak az amerikai változat. Capát már középiskolás korában mindenki Cápának hívta, a név eredetije innen származik.
sundancekid · 2009. August 27. 10:11
nagyon jo a kiallitas, epp tegnap voltam. akinek van fotomasinaja, kotelezo. bar akinek nincs, annak is ajanlott :)
jo post volt, grat juice :)
Zsákai Péter · 2009. August 27. 11:39
Nagyon olvasmányos, informatív cikk. Grat a szerzőnek! :)
Kondor Krisztián · 2009. August 27. 12:44
Én is láttam a kiállítást, nagyon jó, a filmet is mindenképp meg kell nézni. A Ludwigban van egy emelettel egy másik kiállítás, Válságjelek címmel, azt is érdemes megnézni.
Szasz · 2009. August 27. 15:02
Jó írás, a kiállítás szintúgy. A napokban voltam és nagy élmény volt.
sas: először mi is Indokína felé indultunk el, tényleg lehetett volna valahogyan jelezni a haladási irányt.
Ami pozitívan lepett meg, hogy 26 év alatt (így nekünk is) féláron van a jegy (900 HUF), és mind a három emelet megnézhető vele.
Ajánlom mindenkinek aki még nem látta!
juice · 2009. August 28. 19:24
drága spottr! én *juice vagyok :D
a Válságjelek is jó tényleg!
TcT · 2009. August 28. 19:56
drága *juice! javítva :D
juice · 2009. August 29. 12:21
köszönöm szépen ;)
#145 Robert Capa kiállítva « [Sir]Bali · 2009. September 9. 15:53
[...] rövid életét. Itt most eltekintenék életútjának ismertetésétől, ezt előttem már megtették nálam kompetensebb személyek. Rövid élete alatt elkattintott néhány ezer felvétel közül, [...]