A láthatatlan munka

2010. január 15. · 10:00 · 41 hozzászólás · tippek · írta: mazsola

Elég sokat gondolkodtam ezen a retusálásról szóló cikken. Egyrészt amatőr vagyok, így tehát mi alapján is “osztom az észt”…? Másrészről viszont nagyon szeretem csinálni a fotózáson túli utómunkákat (sokszor jobb, mint maga a fotózás, de erről később) – és végül: látom hogy igény van rá. Tehát igyekeztem összeállítani egy olyan anyagot, amiből egyértelművé válik az egésznek a lényege, és az alapjai.

Nagyon sok fotós ott kezdi, hogy fogja a Photoshopot, rábök a Blur toolra, és ész nélkül húzogatja a kurzort, amíg végül eltűnnek a bőrről a kis finom ráncok, az anyajegyek elmosódnak, a szeplőknek nyoma sem marad, a borosta néhol éles, néhol homályba vész – és végeredményben a felismerhetetlenségig homályos lesz a kép; arról pedig ne is beszéljünk, hogy maga a modell a felismerhetetlenség határán egyensúlyoz.

Rossz példa: bőrön rengeteg Blur tool, jó esetben élesek maradnak a szervek (orr, szemek, száj), de irreális látványt nyújt a bőr.

Ez első körben teljesen jó lépés, bármilyen meglepő – ugyanis legalább elkezdtek foglalkozni a képpel, megvan bennük az igény, hogy jobbá tegyék, amit leképeztek. De sajnos sokan itt megragadnak, nem járnak utána a megfelelő technikáknak, nem kérdeznek rá náluk ügyesebb fotósoktól, hogy miként tették szebbé a munkáikat.

Aztán, ha mégis rájönnek, hogy nekik ez a szint nem megfelelő, elkezdenek érdeklődni különböző tutorialok után, videókon lesik el a trükköket, vagy épp rászánnak egy fél napot (vagy akár egy hétvégét), és kísérleteznek. Szögezzük le: a jó retusáláshoz idő és türelem kell. Tehát, javasolt fogni egy képet (arcképet, minél nagyobb felbontásút, annál jobb), akár hírességét, akár saját képet, és el kell kezdeni kísérletezni.

Rossz példa: még a W magazinnak sem megy a realisztikus retus elérése: balra a retusált Demi, jobbra a valódi.

Ki kell próbálni a különböző eszközöket, megnézni mi áll rendelkezésünkre. Mindenki rá fog jönni, hogy miképp szeret vagy tud leghatékonyabban dolgozni, és ezek ahhoz idomulnak, hogy mik az adott fotós céljai a képpel. Ha csak színeket akarunk korrigálni, akkor elég a Hue shiftinggel vagy a Color balance-szal játszani. Viszont ha fogyasztani-hízlalni, hajzuhatagot növelni, derekat kicsinyíteni szeretnénk, akkor a Liquify kell nekünk. Ha egy problémás bőrrel találkozunk, és javítani akarjuk – vagy csak egy-két oda nem illő sebet, pattanást akarunk eltünteni -, akkor a Healing brush tool lesz a társunk. A lényeg, hogy próbálkozzunk, ismerjük meg a szoftvert amit használunk. Ha már nagyjából tisztában vagyunk a program adta lehetőségekkel, és már nem csak valamely hírességet akarjuk a saját szánk íze szerint változtatni, érdemes nyers fotót bepakolni Lightroomba, és már ott megkezdeni az utómunkákat. Ott is a kísérletezés a jelszó, érdemes minden funkciót megnézni, és nem kell félni: a Ctrl + Z működik ott is. :)

Lássuk, mi lesz Megan Foxból egy kis “láthatatlan munkával”:

Első lépés – az alapkép:

Megan bőrén apróbb hibák, nyakán ráncok, vállán anyajegyek/szeplők; a kép színbalansza sem tökéletes.

Második lépés – a modell legyen megfelelő szögben, színkorrekció:

Harmadik lépés – alak ideálissá, de hihetővé tétele, bőrkorrekció, arckifejezés javítása:

1. Rossz retus – csak az arccal törődik a retusőr, a váll, nyak esetében már nem került sor korrekcióra:

2. Jó retus – minden hiba eltüntetve, a modell hihető, a színezés érdekes (bár a kék hajon még lehetne változtatni, de alapvetően nem ront a képen), egyenletes minőségű a végeredmény:

Az egész retusálásnak a lényege, hogy azt hozzuk ki a modellből, ami a legelőnyösebb: ha szépnek látja magát a tükörben, de “soha senki nem tud róla jó képet készíteni”, akkor olyan legyen a végeredmény, amilyennek ő látja saját magát – ha rondának tartja magát, hitessük el vele, hogy szép. Minden ember szép a maga módján, és mindenkiről lehet fantasztikus képet csinálni (elég csak megnézni pl. flickren Lowonlands képeit) – és ehhez még csak az sem kell, hogy egy profi csapat álljon rendelkezésünkre.

A retus a színkorrekcióra és a kis szél-sötétítésre, valamint egy kis élesítésre korlátozódik, mégis abszolút vállalható képek (Lowonlands: _MG_3200, Tamira, Facing Time – Winnie 1/100)

Fogjunk egy teljesen középszerű képet magunkról, sőt, akár egy olyat, amit utálunk, és kezdjük el retusálni azzal a céllal, hogy egy remek kép legyen belőle, amire büszkén mondjuk, hogy mi vagyunk rajta – olyan legyen a végeredmény, amilyennek mi látjuk (vagy szeretnénk látni) magunkat.

Pár éve készítettem Esztiről egy sorozatot. Annak idején még csak a Blur toollal foglalkoztam (fentebb, rossz példaként be is tettem már), ez meg is látszik sajnos az akkori retusált képen:

Felül az “eredeti” (már fekete-fehér szűrő van rajta, meg a bal széle ki lett szedve fehér ecsetvonásokkal, de a lényegen nem változtat), alul az akkori, nem túl profi retus: bőrhibák elmosódva, de jelen vannak, és nem túl hihető a kép.

Most megint elővettem a képet, hogy megnézzem, mit tudok belőle kihozni a jelenlegi tudásommal – viszont mivel sajnos csak kis méretben van meg a kép (legnagyobb mérete is 450px csak…), így nagyon sok mindent nem tudtam kezdeni vele. Azért lássuk a folyamatot (az alap képet már korábban láthattuk, ezért azt nem teszem be megint :) ).

Első lépésben kinagyítottam a képet, hogy lássam, mivel is állok szemben.

Másodszorra, fogtam egy semleges bőrfelületet a Healing toollal (bal Alt gomb folyamatos lenyomása mellett a kívánt területre kattintva tudok mintát venni), és mindig az adott görbületnek, felületnek megfelelő tónusú részletet választva, kiszedegettem a bőrhibákat (ha szükséges, jól belenagyítok, és akár pixelenként javítok – van, hogy nem is Healing brush-sal, hanem csak simán nagyon kisméretűre állított ecsettel és megfelelő színnel, valamint alacsonyabb százalékra állított opacity-vel, hogy ne legyen annyira direkt az eredmény – a lényeg a fokozatosság).

Harmadik lépésben már összevethető a különbség a kezdeti és az aktuális állapot közt, de a modell még mindig felismerhető – fél siker! :)

Negyedik lépésben az apróbb hibákat korrigálom Liquify-jal – nagy orr, széles száj, kis szemek: mind-mind javíthatók egész apró mozdulatokkal. Kevés is elég, máris jobb lesz az összhatás.

A végeredményre ráengedhetek még egy kevés Sharpeninget, és igazi highkey képet kaptam. A modell felismerhető, a hibák eltűntek.

Nagyon sok embernek azért nem tetszik mondjuk a saját tablóképe, mert nem olyan rajta, amilyennek szeretné látni magát. Ez sok esetben önértékelési probléma is, viszont korrigálható egy jó fényképpel (és egy jó fénykép hathat pozitívan az önértékelésre!). Így tehát érdemes a fotózás előtt pár nappal elbeszélgetni a modellel, hogy megtudjuk, mit szeretne majd viszontlátni – ha speciális igényei vannak, akkor utánajárhatunk, miképp tudjuk majd ezeket kielégíteni, nézegethetünk más fotós oldalakat, tippek után kutatva (ez még önfejlesztésnek sem rossz :) ). Ha viszont erre nincs mód, akkor esetleg az egész művelet megkezdése előtt nézessünk vele végig pár magazint, és hagyjuk hogy rábökjön különböző stílusú képekre, hogy “na ilyet akarok magamról”, és az már eleve egy könnyítés a majdani retusálás során, hiszen tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Hallgassunk az ösztöneinkre, nagyon figyeljük a reakcióit a fotózás közben. Ha valami nem megy, ne erőltessük, mert az a retusálást is nehezíti – arckifejezést nehezebb korrigálni, mint egy elkenődött sminket.

Most lássuk, hogy működik az egész “élesben”. Nemrég volt egy fotózás, ahol a modellről tudvalevő volt, hogy a későbbiekben is modellkedéssel akar foglalkozni. Nagyon profin mozgott a kamera előtt, viszont a bőre nem volt kimondottan szép, sőt. A sminkessel sajnos nem tudtam nagyon jól együttműködni, de mivel láttam már korábbi munkáit, meg tudtam kérni, mire figyeljen jobban. Mivel tudtam, hogy milyen fényeket fogunk használni, kértem, minél erősebb sminket alkalmazzon a szemeken, a szájon pedig minél finomabban nyúljon a rúzshoz – ez azért fontos, mert a retus során “feltett smink” távolról is ordít, hogy nem igazi, és elég kezdetleges, művi hatást kelt (ld. még hitelesség).
Innentől másfél órán át csak instruálni kellett a modellt, lezajlott a fotózás (természetesen nyers formátumban fotóztam, ez később elég jól jön). Amikor hazamentem, rögtön Lightroomba töltöttem be a képeket, a kb. 200 kattintásból kiválogattam 50 kép körüli mennyiséget, és ezeknek a színkorrekciójával kezdtem. Tudtam, hogy egy nagyon nőies portfólió a cél, így lágyítottam a színeken, kissé rózsaszínes-lilás, vagy épp hideg, kékes-zöldes – de mindenképp pasztell – árnyalatot kaptak a képek. Ezután egyesével retusáltam mindegyiket, igényeknek megfelelően: hol a ruhát összetartó csipeszeket retusáltam ki, hol pedig egy fél napot töltöttem a modell bőrhibáinak eltüntetésével. Ez utóbbiról írnék most részletesebben.

Viki arcbőre sok helyen problémás, sebhelyek vannak rajta, viszont fantasztikusan szép tekintete van, és lenyűgöző szája. Egyértelmű volt, hogy a legjobbat akarom kihozni belőle, tehát ez utóbbiakat fogom kihangsúlyozni.

Első lépésben beimportáltam Lightroomba a nyers formátumú képet.

Beállítgattam a megfelelő színeket, tónusokat, kontrasztot.

Megnyitottam Photoshopban, felmértem, mivel állok szemben, és nekiláttam a munkának.

A többi lépést gyors egymásutánban screenshotoltam a végeredményig.

Eszközök: Healing tool a már leírt módon, kevés Liquify (főleg a kissé szétnyílt ajkak becsukásához és a szemöldök ívének igazításához), Color balance, Hue shifting, Sharpening.

Végeredmény:

A végén rakok rá egy vízjelet, lehetőleg minél bonyolultabb legyen leszedni, ha már valaki arra vetemedik, hogy lopja a képet.

Amikre érdemes figyelni még:

Bőrhiba javítás (ez alap, Healing tool a javasolt – nagy felbontású képeknél főleg -, kisebb felbontású képeknél lehet a Blur tool is hasznos – ott, ahol nem olyan feltűnő, ha nem reális a bőr mintázata)
Szem csillogás (ha becsillan a szemben a vaku, vagy más tárgy, érdemes kiszedni, ha nagyon nem passzol, vagy feltűnő – ugyanez igaz a túlzásba vitt fehérítésre is: egy ember szemének fehér része nem #FFFFFF fehér :) )
Fogak (Dodge tool, Midtones, 20% körül érdemes használni, finoman, itt is a hihetőség a szempont; ha valakinek nagyon sárgák a fogai, lehet hogy érdemes ecsettel – Colorra állítva, kevés százalékkal – korrigálni a színt)
Haj (a haj lehet fényes, Dodge Highlightsra állítva – nagyon szép eredményt lehet elérni).

Egy másik modellem, Eszter, roppant mód szeretett volna olyan képeket, amin karcsúbbnak tűnik, mégis ő marad a képen a modell. Eszternek nagyon szép bőre van, így azzal sok dolgom nem volt, viszont a tokáját el kellett tüntetnem úgy, hogy még hihető maradjon az arca. És ez a kulcsszó: hihetőség. Ha ránézek a modellre, és ránézek a képre, el kel higyjem, hogy a modell van a képen mindenféle utómunka nélkül. Ez a jó retus lényege: hogy nem látom hogy retusálva van a kép.

Eszter alkata maradt az eredeti, de már nem hangsúlyos a tokája-nyaka; az arca keskenyebb, a hangsúly a tekintetén és a hatalmas mosolyán van. Az egész kép finomabb árnyalást kapott, hogy lágyabb, nőiesebb legyen az összhatás.

Réka pont Eszter ellentéte: nagyon sovány, és elég nagy az orra, valamint pengevékony szája van. Ami előnyös a külsejében, hogy álomszép haja van, és jól használja a testét. Esetében tehát a Liquify toolt kis “hízás” elérésére alkalmaztam, valamint orrméret csökkentés, és szájnagyobbítás céljából. (Persze egy előnytelenül nagy testrészt optikailag csökkenthetünk már a fotózás alkalmával jó beállításokkal is.)

Vádli- és mellméret növelés, orrméret csökkentés, haj fényesítése, egész kép világosítása volt a teendő.

Orr csökkentése, száj méretének növelése, smink kiemelése, bőrhibák eltüntetése, haj fényesítése volt a cél – mindamellett, hogy Rékára lehessen ismerni. A végén Sharpening használata.

Nagyon fontos az is, hogy a fotó akkor sikerül a legjobban (retus ide vagy oda), ha a modell kisugárzását is le tudjuk képezni. Minden ember attól igazán egyedi, hogy van egy saját kisugárzása, amitől “ő lesz ő”, és ha ez a fotón átjön, már nyerésben vagyunk.

A szem pirosságát fekete ecsettel, és Burn toollal javítottam, az írisz világosítása Dodge toollal történt; az arc kissé sötét lett a körvaku ellenére, így az Brightness/Contrasttal és Dodge toollal lett helyretéve. Az arc keskenyítése, a mosoly, az orr és a vállak szimmetrikussá tétele Liquify-jal készült, az apróbb bőrhibák és szem alatti karikák, valamint a hónalj és a nyakon levő csíkok eltüntetésére Healing brusht használtam.

És hogy miért szeretem jobban a retusálást, mint a fotózást magát? Nagyon egyszerű: mert ki lehet hozni a legjobbat a modellből. El lehet érni, hogy az az ember, aki a fotózás elején azt panaszolta, hogy “jaj de hát én nem is vagyok jó modell”, meg hogy “utálom ha fényképeznek”, az a modell az egész végeredmény megtekintésekor elmosolyodik, és elégedett. És kirakja a közösségi oldalakra, vagy avatarnak használja. Mert büszke a képre, büszke saját magára. És végre olyannak láthatja magát amilyen: szépnek.

A cikkhez illusztrációnak wandaaaa – as real it gets c. képét használtuk.

hirdetés

A cikk írójáról:
mazsola
Fejlett szépérzékkel bíró pixeltologató szakmunkás.