spottr

Ezembe jutott, hogy nem is ismerek fotós vicceket. Barátom az internet, és nekiálltam keresgélni.
A munkával töltött hét utolsó perceire veletek is megosztom őket.

A leggyorsabb módja annak, hogy a fotográfiából pénzt keress az, hogy eladod a kamerát.

Két fényképész beszélget:
- Hogy reagáltak a kritikusok a kiállításodra?
- Vegyesen. Egy részük szerint kár volt a filmért, a másik részük szerint a papírért volt kár.

Hogy hívják a kínai japán fényképészt?
- ???
- Vakita Vakuja.

Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra
az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.

- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Allványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

Múlt télen Ausztriában voltam síelni. A szálloda előtt megszólított egy vidékies akcentussal beszélő házaspár:
- Lenne szíves csinálni rólunk egy fotót? -és odanyújtották a gépüket.
- Hogyne, szívesen. – feleltem nekik. Lefényképeztem őket, aztán megkérdeztem, hogy ők is csinálnának-e egy képet rólam.
- Sajnos, nem tudunk. – felelte az asszony. – Már csak egy képünk maradt, és még le akarom fényképezni a szállodát belülről is.

A virágkarneválon sikerült ülőhelyet szereznünk egy hátsó sorban. Amikor jöttek a felvonulók, az előttem ülő nagydarab férfi minden egyes virágkompozíciónál felállt és úgy kattogtatta a fényképezőgépét. Emiatt mi semmit sem láttunk. Elővettem én is a polaroid gépemet, és amikor a férfi fotózott, ráfókuszáltam a hatalmas hátsójára. Hamarosan kész is lett a kép, meg is mutattam neki.
Attól kezdve szépen ülve maradt.

“Japán mérnökök kifejlesztettek egy olyan gyorsan exponáló fényképezőgépet, ami képes egy nőt csukott szájjal lefotózni.”

- Hallottad, hogyan lehet bekerülni egy Playboy fotózásra? – kérdezi az egyik lány a barátnőjétől.
- Hogyan?
- A kezedbe nyomnak egy D kosaras melltartót, és azt mondják: “Ezt töltsd ki!”

Két művész találkozik. Azt mondja az író a fényképésznek:
- Láttam a legújabb képeidet, biztos nagyon jó kamerád van.
Mire a fotós:
- Én is olvasam az új könyvedet, biztos nagyon jó írógéped van.

- Mennyibe kerül majd a kép? – kérdi Kovács a fényképésztől.
- Azt majd később mondom meg, most azt szeretném, ha mosolyogna…

Két szomszédasszony beszélget:
- Szerintem a férjem pornóképeket csinál.
- Miből gondolod?
- Csak abból, hogy mindig sötétben hívja elő.

Hogyan fényképezd le kiskutyádat. Lépésről-lépésre:
1. Vedd ki a filmet a papírdobozából.
2. Vedd ki a film papírdobozát kutyusod szájából és dobd ki a szemétkosárba.
3. Vedd ki a kutyust a szemétkosárból és törölgesd le a bundájáról a kávéfoltokat.
4. Keress egy megfelelő hátteret a fotóhoz.
5. Szereld fel a fényképezőgépet az állványára és állítsd be a képet.
6. Keresd meg a kutyust és vedd ki a szájából a koszos zoknijaidat.
7. Tedd a kutyust a háttér elé és menj a fényképezőgép mögé.
8. Négykézláb próbáld előhívni az állatkát az ágy alól.
9. Egyik kézzel próbáld beállítani a fényképezőgépet, míg a másikkal tartsd erősen a kutyát.
10. Keress egy papírzsebkendőt és töröld le a lencséről a kutyanyálat.
11. A vakut szerezd vissza a kutyustól és dobd ki a szemétbe.
12. Dobd ki a macskát és kend be jóddal a kutya orrán keletkezett karmolásokat.
13. Rakd vissza az újságok maradékát a dohányzóasztalra.
14. Próbáld felkelteni kedvenced figyelmét a fejed fölé emelt hülye játékokkal.
15. Cseréld ki törött szemüvegedet és ellenőrizd a fényképezőgépen keletkezett sérüléseket.
16. Kapd fel a kutyust a bundájánál fogva, és kiálts rá: “Ne pisilj a szőnyegre!”
17. Töröld fel a keletkezett foltokat.
18. Igyál meg valami töményet.
19. Ülj le a sarki csehó egyik boxában és egy ital mellett töprengje el azon, hogyan tudnád a kutyádat ránevelni az “Ülj!” és a “Maradj!” parancsok elfogadására.

- Az egyik modell-ügynökség fotósa vagyok. Éppen egy ilyen arcot kerestem, mint a tiéd.
- Én meg plasztikai sebész vagyok. Én is éppen egy ilyen arcot kerestem, amilyen a tiéd.

Egy fotós elhatározza, hogy légifelvételeket csinál az Etnáról. Telefonon rendel egy légitaxit. Amikor kiér a repülőtérre, látja, hogy egy kis gép áll a kifutón, nyitott ajtóval, utasra várva. Bedobja a csomagját, beül, majd mondja a pilótának:
- Mehetünk.
A gép felszáll. A fotós odaszól a pilótának:
- Legyen szíves az Etna fölé menni, ott majd csinálok néhány fényképet.
- Miért? – kérdezi a pilóta.
- Mert fotós vagyok, a fotósok pedig fényképeket szoktak csinálni.
Hosszú csend, majd a pilóta megkérdezi:
- Ezek szerint akkor nem maga az oktató?

Írta:
bikerock

Tweet