Úgy gondoltam, élek az önreklám lehetőségével, ha már a spottr szerkesztősége felajánlotta. Ennek két oka van.
- Az egyik, hogy ugyebár a(z egyik) legjobb módja annak, hogy tudjanak rólad az emberek (és akár még tapasztalatot is szerezz a kommentárokból), ha egy ismert oldalon láthatóak a képeid;
- A másik pedig, hogy nem tartom magam olyan nagy fotográfusnak, hogy bizonyos tutoriálokkal szórakoztassalak / oktassalak benneteket, hiszen én sem tudok még sok mindent :)
Így tehát úgy döntöttem, megosztom veletek egy projektemet, amelyet nemrég (2010 januárjában) valósítottam meg.
Az ötlet már körülbelül 2 hónappal ezelőtt elkezdett érlelődni, ám az irodalmi művekkel ellentétben a címet előbb kiötlöttem, mint a tartalmat. A koncepció alapja, lényege a magyar nyelv humorossága, szellemessége volt. Vázlatként fej nélküli embereket kezdtem el rajzolni, kötve ezt szorosan a projekt címéhez; végül eközben jött a szikra és kötöttem egy alaptörténetet is az egészhez.
A projekt leírása a Flickr-es Photostream-emen belül megtalálható képek alatt is elolvasható, de ha már egy összefoglaló, részletező történetet írok, természetesen itt is idézem:
“Ez a projekt arról szól, hogy kevés ember van, aki elégedett saját magával. Bemutatnék pár példát, amivé sokak át szeretnének változni. Ez igazi fejetlenség…“
A meghatározás után pedig nem sok új dolgot kellett kitalálnom, csupán házi anyagokból tudtam dolgozni: elkezdődött a rajzokhoz fűződő ruhák kiválogatása, és természetesen a házi fotóstúdió felépítése, nem lévén stúdió- és egyéb komoly felszereléseknek :) Így felkerült egy üres falfelületre egy fehér lepedő, bevilágítva pár lámpával, s a számítógépet is beizzítottam a Photoshoppal. Emellett segítségemre volt az újonnan megérkezett RC-1-es távkioldó is.
A képek elkészülte után, a feltöltést követően, csupán a háttér került módosításra.
***
A végeredmény – hozzáfűzéseimmel együtt – így néz ki:
1, Fejetlenségek – A sportos
Sok chips, gyorskaja, rohanó világ. Vannak, akik nem tudnak változtatni (legalábbis azt hiszik), így marad a régi módi. Ők, akik a mozgásról álmodnak.
2, Fejetlenségek – A hétköznapi
Vannak, akik “befutottak” és szinte mindenki ismeri a nevüket vagy arcukat. Ez rengeteg teendővel, szerepléssel jár. Ők sokszor vissza szeretnének szokni a hétköznapi világba, és nem magukról olvasni az újságban.
3, Fejetlenségek – A stréber
Manapság a kortársak elég nagy befolyással bírnak. Sokan keverednek a drog és alkohol világába. Ők arról álmodoznak, hogy szüleiknek megfelelő, jól tanuló diákok lehessenek.
4, Fejetlenségek – A családanya
Vannak, akik nem bírják a fiatal kor terheit (iskola, állandó tanulás), s azt hiszik, ha felnőnek, sok minden könnyebb lesz. Ők gyermeket szeretnének nevelni, s az anyuka szerepét betölteni.
5, Fejetlenségek – A kislány
Páran azonban pont az ellenkezőjét szeretnék átélni. Újra fiatalnak lenni. Ők kislányként látják viszont magukat.
6, Fejetlenségek – A fiú
…S vannak, akik egyszerűen csak nem szeretnének lányok, nők, asszonyok lenni; inkább lennének fiúk, férfiak:) Igen, ilyen is van, ők erről álmodnak…
***
Ahogy látszik, próbáltam néhol humort belecsempészni az amúgy kicsit talán kritikának is szánt témába. Ha lehet ilyet mondani írni, konkrét célirányom nem volt a projekttel, hiszen a neten a közönség igen sokrétű, nehéz megtalálni az(oka)t, aki(k)nek igazán szól a mondanivaló. Mindenesetre remélem, értékelitek a próbálkozásomat. Szívesen várok minden építő jellegű kritikát kommentként, nemcsak az ötlet, hanem a megvalósítás (technikai dolgok) terén is.
Kis gondolatébresztésként még: Ti milyen embereket ismertek, akik mások szeretnének lenni? Esetleg Ti miről ábrándoztok, ami – ha mélyen magatokba néztek, – igazi fejetlenség?
