Mielőtt elkezd esni, avagy a villámok fotózásáról

2010. március 16. · 09:27 · 21 hozzászólás · bemutatjuk · írta: SirBali

Lassan ugyan, de közelít a nyár és vele együtt a villámszezon is. Azt hiszem idén jó nyarunk lesz ilyen szempontból, ha arra gondolunk, hogy március elején már sikerült olyan viharnak kialakulni, amiből majdnem egy óráig záporoztak a villámok (hogy ezzel a jó kis képzavarral éljek). De mit is érdemes tudni a villámfotózásról? Akárkinek mutattam eddig az ilyen jellegű képeimet, mindenki úgy reagált, hogy “hű, de jó reflexeid vannak!”. Pedig egy 60000m/s sebességgel lecsapó villámot esélyünk sincs, csak úgy a reflexeinkre hagyatkozva, elkapni, bármennyire is jók vagyunk. Alapvetően a villámok elkapásához nem reflexek kellenek, hanem egy jó nagy adag türelem és még több szerencse, és persze egy kis technika.

Nézzük, hogy mi szükséges egy sikeres villámfotózás kivitelezéséhez:

Zivatar: Gondolom ez elég nyilvánvaló, hogy miért. Ha nincs vihar nincs villám, alapvetően. Bár ha szerencsénk van, akkor kifoghatunk egy olyan eseményt, mikor csak villámlik, de nem esik. Ez a legjobb, mert szárazon megússzuk.
Tükörreflexes fényképező: Próbálkozhatunk kompaktokkal is, de azzal inkább csak szenvedés lesz, és a végére elmegy a kedvünk az egésztől.
Állvány: Állvány nélkül esélyünk sincs a pusztában. Ha esetleg van valami tereptárgy a közelben, ahová letehetjük a gépet, akkor az kiváltja az állványt, de inkább ne erre alapozzunk.
Nagylátószögű objektív: Ez esetben a kevesebb több, vagyis minél kisebb gyújtótávolság annál jobb. Minél többet látunk az égből, annál nagyobb esélyünk lesz rá, hogy az egyik képen ott legyen egy villám. Próbálkozhatunk nagyobb gyújtótávolságokkal is, de akkor tényleg nagyon szerencsésnek kell lennünk, hogy a kisebb látószögben csapjon le akármi is.
Éjszaka: Nem feltétlenül szükséges, de nagyban megkönnyíti a dolgunkat. A villámfotózás technikájából adódóan, minél kevesebb a környezeti fény, annál egyszerűbb elkészíteni a fotót. Ha nincs éppen éjszaka, akkor szükségünk lesz a következő pontban említendő felszerelésre.
ND-szűrő: Csupán opcionális kiegészítő, arra az esetre ha nappal szeretnénk szerencsét próbálni. Lehetőleg minél erősebb legyen, hogy a nappalból éjszakát tudjunk varázsolni, és legyen némi esélyünk elkapni a villámot.
Távkioldó: Ez sem létkérdés, de használatával egyszerűbb az élet. Én egy Aputure AP-TR1C timer remote-ot használok.
Esőkabát nekünk, táska/zacskó a gépnek: A zivatarok rossz tulajdonsága, hogy hajlamosak esőt is hozni a villámokkal együtt. Ha mi megázunk az a kisebbik baj, de ha a felszerelés beázik, akkor az bizony kellemetlen tud lenni.

Ha mindent összepakoltunk, akkor irány a helyszín. Érdemes olyan helyet választani, ami ad a képnek valamiféle kontextust, nem csak a pusztába lecsapó villám látható. Villámokat addig biztonságos fotózni, míg nem esik felettünk, mert addig a vihar előttünk és nem felettünk van. Így kisebb az esélye, hogy éppen belénk csapjon. Amint elkezd esni az eső felettünk azonnal pakoljunk össze és húzódjunk egy védett helyre, a mókának vége. De lehetőleg ne egy nagy lombos fa alá, üljünk be a kocsiba, vagy húzódjunk be egy kapualjba, vagy egy barlangba.

Most pedig nézzük én hogyan csinálom (ez nem szentírás, nincs kőbe vésve, ezek az én tapasztalataim, akinek nem tetszik csinálja máshogy):
Amikor tudomást szerzek róla, hogy vihar közelít, összepakolom a cuccot és irány a helyszín. Lehetőség szerint igyekszem még a show előtt odaérni, hogy legyen időm pár tesztképet lőni az adott fényviszonyokkal. Felállítom a felszerelést, a táskát nyitva tartom, hogy ha kell akkor minél kevesebb idő alatt tudjak menekülni.

Mint azt korábban említettem, a villámok elkapásához nem földöntúli reflexek kellenek, éppen ellenkezőleg. A legegyszerűbben az úgynevezett villámcsapda módszerrel tudjuk elkapni őket. Ez annyiból áll, hogy a zárat a lehető legtovább nyitva tartjuk, miközben a gép a villámshow felé néz. Ehhez van szükség a minél kevesebb környezeti fényre, illetve az éjszakára. Így megadjuk az esélyt a villámnak, hogy ő maga fesse meg a képet, nekünk csak hátra kell dőlni és élvezni a műsort. A zár nyitva tartását persze épeszű keretek között végezzük, nem kell több percig nyitva lenni. Az esetek többségében elég a 20-30 másodperc. Minél több ilyen 20-30 másodperces képet készítünk, annál nagyobb lesz az esély, hogy az egyik ott lesz egy villám. Itt jön a képbe az időzítős távkioldó. Én úgy szoktam beállítani, hogy az expozíciók között 1 másodperc teljen el, és nem állítom be, hogy mennyi képet szeretnék, így addig fogja készíteni a képeket, míg a kártya be nem telik. Ilyenkor nem sok dolgunk van, csak figyelni az eget és abba az irányba fordítani az állványfejet, ahol úgy véljük, hogy a legtöbb villámot látjuk.

Arra készüljünk fel, hogy nagyon sok képen csak a fekete üres ég lesz látható, vagy esetleg egy-egy felhővillám. De ez ne tántorítson el senkit, minél nagyobb a merítés, annál több az esély, hogy az egyiken ott lesz egy lecsapó villám.

A blende megválasztásánál érdemes minél szűkebbet használni, f/8-f/16 körül, hogy minél nagyobb mélységélességet kapjunk. Az élesség beállítása sok esetben elég nehézkes, mivel éjszaka fény hiányában az AF-rendszer becsődöl, ezért kézzel kell beállítani.

Tehát egy szép villámfotóhoz 3 dolog szükséges: felszerelés, türelem, szerencse. Ha elsőre egyik képen sem sikerül megörökíteni egy villámot sem, akkor se keseredj el, érdemes újra megpróbálni, mert az eredmény kárpótol mindenért.