365 kocka – by Juice

2011. január 26. · 11:17 · 4 hozzászólás · bemutatjuk · írta: rivera

Egy éven keresztül minden nap feltöltöttem egy fotót egy oldalra, amiből kikerekedett egy 365 oldalas kocka.

Erről mesélek most egy picit.

Sokan kérdezik, hogy van-e valami értelme annak, hogy végig csináltam ezt a projektet. Van. Megérte? Meg. Könnyű volt? Nem. És lehetne valahogy úgy, hogy könnyű legyen? Nem. De ebben az a jó, hogy nem könnyű. Ha könnyű lenne, akkor a végén nem örülnénk a teljesítménynek. Ugyanakkor, ha az ember csupán rendszert csinál abból, amit szeret, akkor semmi ördöngösség nem rejlik a dologban.

Én elég sokáig rágódtam azon, hogy bele merjek-e vágni, pedig az inspiráció, a kedv megvolt hozzá. Végül a legtöbb „365-ölővel” ellentétben nem is január elsején tettem meg az első lépést, hanem a hónap vége közeledett már, mikor a húrok közé csaptam. Sokat gondolkodtam, hogy mi tartsa össze a sorozatot.

Először a témán töprengtem: 365 szín, 365 forma, 365 érzés és így tovább, aztán azon, hogy minden nap újat fotózzak, vagy előre dolgozzak, aztán azon, hogy hova töltsem fel, szóval rengeteg kérdés kavargott bennem. Végül rájöttem, hogy csak akkor kezdhetem el nyugodt szívvel, ha nem görcsölök ennyit és ekkor eldöntöttem, hogy csupán egy formai kitételt szabok magamnak (ami a négyzet, a középformátum iránti tiszteletből) és minden másban szabad a gazda. Ennek így utólag nagyon örülök, mert sokszor esett úgy, hogy nem lett volna lehetőségem az adott nap fényképezni, és ilyenkor jól jött, hogy előre is dolgozhattam. Nem is beszélve a témákban gazdag napokról, mint a nyaralás, amikből ugye több hétig is táplálkozhattam, míg a rossz időben bezárva nem adódott annyi fotóznivaló.

Azt vettem észre (nem csak magamon), hogy az első hetekben még nagyon nagy a lendület, aztán az ember átmegy különböző fázisokon. Amikor a kezdeti lelkesedés (és ezzel együtt a barátok, ismerősök noszogatása, bíztatása is) kezd lanyhulni, akkor a következő szakaszokba jutunk el:

1. Remek, már megcsináltam 32 képet. Csak így tovább. Még állati sok van hátra, de ügyes gyerek vagyok és rengeteg ötletem volt, amikor elkezdtem. Pfff holnap mit teszek fel? A nagyi fűszertartója, a virágcserép, a függönyön beszűrődő fénysugár már megvolt. Nem baj, még szerencse, hogy van cicánk, talán holnap ásít egyet, vagy tudomisén.

2. 98-dik nap. Na jó, na jó, na jó. Na jó. Egyáltalán nézi ezt valaki? Szerintem magamnak fotózgatok itt, mint egy önmegvalósító mozgalom, csak terhelem ezt a tárhelyet, de kétlem, hogy érdekelne bárkit is ez a krumplinyomó, még ha állati jó hátteret is találtam neki, és amennyit szenvedtem a világítással, de hát ez nem az ő bajuk. Én kezdtem el. Na jó. Végig kell csinálni, ne vicceljünk már.

3. 134-dik nap. Mennyi 365-nek a fele? Kb. 182. Jaj nemár. Hát még az is baromi messze van. Na nem baj, holnap elmegyünk sétálni, ott lesznek emberek, meg épületek. Vagy legalább fák. Ugye lesznek fák? Muszáj, hogy legalább fák legyenek, de ha más nem, akkor egy kő, az is jó lesz.

4. 182-dik nap. Váó, megcsináltam a felét, hát mondtam én, hogy könnyen megy ez! Mekkora király vagyok, már csak még egyszer ennyi és pikk-pakk vége is, mi az nekem, ugyan!

5. 247-dik nap. Szerintem nem nézik. Alig két lájk, és biztos az is csak szánalomból. Tuti. Szerintem azt sem tudják ki vagyok csak megsajnáltak, hogy minden nap itt küszködök valami fotóval. Szerintem azt hiszik, hogy kertész lettem, ezért teszek fel egy héten belül 4 képet különböző virágszirmokról…

6. 248-dik nap. Virágszirom ma is. NA ÉS? Valami gond van? Abba is hagyhatom!

7. 265-dik nap. Húúúú már csak 100 icinke-picinke kattintás és enyém a világ! Hát ki csinálja ezt utánam? Hm? Hm? Na ugye! Ajjj hát nem is értem miért rinyál itt mindenki, hogy abbahagyja meg minden. Hát nézzenek rám! Hát úgy töltöm fel nap mint nap a fotókat, mint egy képet fényező fényképező szuperszónikus robotautomata!

8. 299-dik nap. Ma már nem hagyhatom abba! Még egy fotó és akkor annyi lesz, ami már olyan számmal kezdődik, mint amikor annyi lesz, amikor majd vége lesz. Szóval ki kell találnom mi legyen. Majd reggeli után lövök valamit. De mit? És különben sincs kedvem. Felbérelek valakit, észre sem veszik. Majd én kiretusálom és akkor olyan lesz, mintha én fotóztam volna. Különben is én már letettem az asztalra 298 fotót. Csak annyit kérek, hogy a mait valaki más csinálja meg. Vagy megcsinálom én, csak valaki mondja meg hogy mit. Fizetek érte. Na jó. Megcsinálom.

9. 335-dik nap. Már csak egy hónap sálálá. Pedig most kezdek belejönni. Ezt már guggolva, fejen állva, bárhogy. És kb. 68 ötletem van, jellemző.

10. 362-dik nap. Az mekkora poén lenne, ha ma adnám fel. Hm. Oké, de mit tegyek fel holnap?

11. 365-dik nap. IGEEEEN!

Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember pozitívan álljon neki az egy éves kihívásnak, mert közben így is-úgy is lesznek nehezebb napok, amikor csak azért fog kikínlódni magából a szerencsétlen fotós egy képet, hogy ne okozzon csalódást magának, hogy abbahagyja. Viszont a legtöbb fénykép könnyen születik, vagy utólag sok örömet ad. Ez lehet a készítés öröme, vagy hogy mások is értékelik.

Nincs rá szabály, hogy kinek mit nyújt ez az időszak, de ha mi is úgy akarjuk, akkor sokat tanulhatunk ezalatt. Én megtanultam látni a 2:3-as arányban az 1:1 arányt, megtanultam, hogy sok elrontott képből igenis lehet jót kihozni, ha újra átgondolom és megpróbálom más szemmel nézni, megtanultam a mindennapok részévé tenni az alkotást és megtanultam nem (mindig) véresen komolyan venni ezt az egészet.

Mindenképpen kitartást igényel egy ennyire hosszú sorozat, de megéri elkezdeni, mert ha sikerül végig csinálni, az a 365 nap örökre egy emlékezetes év marad!

Jótanács: Csak akkor kezdd el, ha tényleg van hozzá kedved! Akkor ne kezdd el, ha nem napi szinten szoktál fotózni, mert most muszáj lesz! Felejtsd el a maximalizmust! Nyugodtan bombázd a barátaidat a képekkel, előbb utóbb megszokják, a végén még drukkolni is fognak neked!