spottr

Interjú – Horváth Róbert

Horváth Róbert fiatal kora ellenére, idősebbeket megszégyenítő makró fotókat készít. Képein a természet apró élőlényeit láthatjuk szinte karnyújtásnyira.

A hétköznapi életben mivel foglalkozol?
Tanulok, most fogok érettségizni.

Számodra mit jelent a fényképezés (egyszerű kikapcsolódás vagy komolyabb terveid is vannak vele)?
Számomra a fotózás csak hobbi jelenleg, remek kikapcsolódás, ami jól le tud foglalni. Ráadásul jobban megismerem a természetet és annak apró csodáit. Előtte nem jártam ki olyan szinten a természetbe, mint most.

Mióta fotózol/ hogy kerültél gép közelbe?
2009 tavaszán vettem meg a mostani gépemet. Akkor csak azért, hogy legyen a családon belül egy digitális fényképezőgép, de ahogy megjött postán, ki is mentem az udvarra virágot fotózni és egyre jobban kezdett érdekelni a téma.

Mi a kedvenc témád?
Mostanában az ugrópók, olyan érdekes apró jószág és olyan kíváncsi természetű, hogy fotózásuk alatt is többször megesett, hogy a fényképezőgépre ugrott nem hogy elmenekült volna, mint a többi állat.

Megosztanál velünk egy emlékezetes fényképezést?
Egy nap gondoltam lemegyek este éjfél körül a Desedára autókat fotózni hosszú záridőben, ez még elég kezdetekben, olyan fél évre a gépvásárlás után lehetett. Lementem a part/út mellé: állvány felállít, fényképezőgép rögzít és vár. Persze pont ilyenkor egy autó sem jött, de egy idő után elkezdtek szállingózni és fotózhattam. Majd megint egy autómentes idő következett, mikor hallok valami bicikli hangot, ami egyre közelebb jött, majd halk léptek zaja váltotta fel. Már minden lejátszódott a fejemben: leüt, viszi a fényképezőgépet és mindent, ami nálam van. Nem sokkal később a léptek is elhalkultak, majd egy hang törte meg a csendet:
- Hello, traffipaxozol?
- Nem éppen, csak fotózom az autókat.
Szegény nem értette, hogy este miért és hogyan fotózok autókat, és persze minek.

Melyik a kedvenc saját képed és miért pont az?
Gülüke című kép az. Csak rá kell nézni, megmosolyogtatja az embert, mintha emberi vonásai lennének.

Szoktál-e indulni fotópályázatokon?
Nem igazán. Két éve indultam egy TIGAZ fotópályázaton, tájképet küldtem be, amit be is válogattak a naptárjukba és ez adta azt a kis lökést, hogy merjek képet küldeni a GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2011 pályázatra. Amin a Gülüke (szitakötő) képem különdíjas lett és megjelent a Természetbúvár magazin címlapján is.

Beavatnál minket a hópelyhes képek elkészítésének a titkába?
Nem olyan nagy ördöngösség. Kivittem egy üveglapot, amit 20-30 percig hagytam, hogy átvegye a környezet hőmérsékletét. Megfogtam az üveglapot és a szálló hópelyheket próbáltam épségben megfogni vele. Elég sok pehely „túléli” a becsapódást, utána már csak neki kell dönteni valaminek, hogy közel függőlegesen megálljon. A gépem elé egy fix 50-es obit tartva már csak keresgélni kell a megfelelő hópihét és lefotózni. A háttérbe nem tettem semmit.

Van kedvenc fotósod? Ha igen, akkor ki az és miért?
Thomas Shahan. Egyszerűen csak tetszik amit csinál és ahogyan azt csinálja.

Milyen eszközöket használsz? Mi lenne az álom felszerelésed?
Fuji s9600 (gép) Raynox DCR-250 (makró előtét) Helios 58mm f2 (fordítva jó leképezést ad) és egy Yongnuo speedlite 460 (vakú)
Álom felszerelés: Canon 7D + Canon MP-E 65mm f2,8 , Sigma 150mm f2,8

Köszönjük az interjút!

ramen Írta:

2012. május 17. · 10:00

#spinnr játék az Instagrammon

[instapress piccount="16" tag="spinnr" size="75"]

Spottr Hétképe játék a Flickr-en

after karácsony29 / 365 - neusiedler on iceMegyeri híd (megint)ZarándoklatWoman of Mistery, with watch...Crysis 3 in real life? - similar to an FPS game object. :)Tterror27/365gyöngyhajú lányléptek az ívekben // footsteps in arcsCirque du Soleil artist Felix Cane

További cikkek - archívum