Ryan Forshaw agyag és sár helyett akaraterejével és csúcstechnológiával teremt, székhelye pedig nem a Mennyben, hanem Manchesterben van. A 34 éves grafikus korábbi digitális fotómanipulációi keltették fel a magyar Demeter Pálinka tulajdonosainak figyelmét, és kérték fel éppen őt a „Demeter Világ” megalkotására. Képzeletének teremtő ereje és a Photoshop mesteri használata tette képessé arra, hogy learassa 15 évvel ezelőtti elhatározásának gyümölcsét: válltól lefelé való bénultsága ellenére is teljes életet fog élni.
Különleges életútjáról tettünk fel neki néhány kérdést.
Normál esetben a Photoshop használatához komoly szem és kéz koordinációra van szükség. Te hogyan oldottad meg ezeknek az igen összetett és művészi színvonalú portréknak az elkészítését?
Egy megbízható és pontos, kéz használatát nem igénylő egeret használok a fotómanipulációhoz. A homlokomra ragasztott szenzor mozgását a monitor tetején lévő egység érzékeli, ezzel tudom akurzor helyét változtatni, a klikkelést pedig jobb és bal vállam mozgatásával érem el.
Ryan, hogyan kerültél ennyire közeli kapcsolatba a digitális fotókkal?
Épp a 18. születésnapom előtt rosszul estem egy futball meccsemen. A rehabilitáció során teljesen elvarázsolt a lehetőség: egy terembe lépve embereket láttam, akik kézmozgás nélkül tudták a számítógépet irányítani. Alkotás iránti vágyam azonnal beindult: MS Paintet használva kezdtem el felfedezni a lehetőségeket. Kontárkodásom néhány hónap alatt sokat finomodott és használni kezdtem a Jasc PSP 6-ot, majd Photoshopot. Azóta már Dreamweavert és egy 3D modellező szoftvert, az Aliast, illetve a Mayát is alkalmazom.
Mesélnél egy kicsit arról, milyen életed volt a baleset előtt?
Jó úton haladtam afelé, hogy egy bűnözői banda oszlopos tagja váljon belőlem. 12 évesen már lógtam a suliból, és nem sokkal később összetűzésbe keveredtem a rendőrséggel, ellopva egy kocsit néhány barátommal. Volt, hogy barna, ragacsos kézzel kaptak el a helyi szupermarketben, ahol nyitvatartási időn kívül támadt kedvem megkóstolni a rengeteg fajta csokoládét.
A szüleim és az iskola úgy látta, nem tudnak megküzdeni az egyre szaporodó és súlyosbodó problémákkal, ezért úgy döntöttek, egy bomlasztó gyerekek számára fenntartott intézményben folytatom tovább tanulmányaimat. Imádtam az új iskolát: több közeli barátot szereztem és komoly hatással volt rám a rajztanárom. Két és fél évig éltem ebben a környezetben, aztán kaptam még egy esélyt: magaviseletem javult annyit, hogy visszatérhettem régi iskolámba. Egy éven belül újra kirúgtak onnan.
A lejtőn lefelé végül is a föld állított meg: egy focimeccsen felvágtak és olyan gerincsérülés szenvedtem, hogy válltól lefelé béna maradtam.
Lelkierőnek nem vagy hiányában. Mi az, amiből ihletet és energiát merítesz?
Kezdeti sikereim nagyon fellelkesítettek. Képeimmel beneveztem néhány komolyabb megmérettetésre, ahol rendre jó helyezéseket értem el. A megnyert díjak azt erősítették bennem, hogy jó úton járok. Szerencsére sok lelkesítő ember is van a közelemben: mesterek, hozzám hasonló sorsú emberek, illetve édesanyám, aki hihetetlen sokat segít nekem.
Milyen érzés volt Neked Demeter Istennő montázsait készíteni?
Különleges érzés volt, hogy egy termékenység istennő portréján, a nőiességen, az anyaságon dolgozhatom. Igyekeztem úgy kiválogatni és összeilleszteni a képeket, hogy azok visszatükrözzék az Istennő érettségét, a gyümölcsök kívánatosságát, a belőlük készült pálinka csábítását. Szeretem ezt a fajta nőtípust, aki számomra a gondoskodással, az Anyával, a Földdel és a Természettel való harmóniát jelenti.
Volt-e valamilyen különleges kihívás az Istennő képeinek elkészítésében?
Mivel saját magam nem tudok fényképeket készíteni, ezért stock fotó oldalakról szereztem be a szükséges képeket. A klienssel együttműködve választottuk ki azt a majd 200 fotót, amelyből végül a 7 portré elkészült. Nem volt mindig egyszerű összefésülni a Demeter Pálinka Manufaktúra és az én elképzeléseimet a képek milyenségéről, főleg úgy, hogy soha nem jártam Magyarországon. Szerencsére mindkettőnk rugalmassága megadta a lehetőséget ezeknek a gyönyörű portréknak a megalkotására, amelyeket az első email-váltáshoz képest 5 hónap alatt fejeztem be. Alapos volt a brief és a megrendelés saját stílusomhoz is jól illett, hiszen ebben a projektben természeti elemekkel dolgoztam a legtöbbet.
Szakmailag hogyan fejleszted magadat?
Rengeteg szakmai folyóiratot, fórumot olvasok, hogy naprakész legyek a legújabb technikákkal kapcsolatban és tudjak fejlődni. Különösen élvezem olyan grafikusok, digitális művészek, Photoshop szakértők könyveit olvasni, akik ezirányú képességeikből élnek, például Steve Caplin, John Lund vagy Katrin Eissmann.
Végtagjaim bénasága miatt munkavállalási lehetőségeim eléggé korlátozottak voltak. Amikor elkezdtem képmanipulációval foglalkozni, csak álmodoztam róla, hogy egyszer majd én is ebből fogok élni. Az álmom mára valóra vált és a saját cégem égisze alatt teremtem az újabb és újabb világokat.
Nagyon köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a továbbiakban is!
Ryan Forshaw
A cikket köszönjük Tamás Katának!
