Interjúalanyunk, Dayv Mattt a street fotózás szerelmese és mestere, jó példa lehet mindenkinek, aki a BIGpix-Nagyítás – Szentivánéji álom, hvg.hu-val közös pályázatunkra az utcai fotózást választja, megörökítendő az év leghosszabb napján, a rendezvényeken történteket és az ott szórakozó embereket.
Fotózzatok ti is ilyen street fotókat június 23-án és küldjétek el nekünk a legjobb szentiván napján és éjjelén készült képeiteket június 26. éjfélig a szentivan(kukac)bigpix.hu e-mail címre, hogy kikerüljetek a hvg.hu Nagyítás fotógalériájába és a mi BIGpix rovatunkba!
Kérlek írjál pár sort magadról: származásod, végezettséged, korod, terveid?
Dayv Matttnek hívnak, Torontoban születtem 1977-ben. Politológiát hallgattam Ottawaban, és 2002-ben Szöulba költöztem. Túl sokat káromkodom, szeretek egyszerűen öltözködni, és természetesen szeretem a street fotózást. Van egy gyönyörű feleségem, akivel közösen élünk Szöulban. Egy unalmas irodai munkám van, ha minden jól megy, remélhetőleg még ebben az évben, követem a feleségemet Afrikába, ahol pár évig maradunk.
Mióta fotózól?
Középiskolában kezdtem el először fotózni. Az első nagyon egyszerű sötét kamrám kiépítésénél nagybátyám segített. A fotózásom elején többnyire torontói dnb – jungle partikra vittem el a fényképezőgépemet (Nikon F4). Az egyetemen tüntetéseket fotóztam, és később Szöulba érkezve elhatároztam, hogy kipróbálom magamat az újonnan vásárolt Nikon D1-mel a street fotózásban.
Milyen gépet objektíveket használsz steet fotózáshoz?
Amikor Szöulba érkeztem egy Nikon D1-et, majd késöbb Nikon D2, Nikon D2x-et. A feleségem két évvel ezelőtt szülinapomra megajándékozott egy Nikkor 14-24mm f2.8-as objektívvel. Sajnálatos módon a D2x-em tönkrement, jelenleg egy új gépre spórolok, amire fel tudom pattintani a széleslátót.
A street fotózás mikor vált rögeszméddé?
A fotóim, amiket az internetre posztolok többnyire street fotók, de volt már pár kisebb projektem más terülteten is. Az utóbbi évek során készült el a “SPEKZ” című portrésorozatom: emberek vicces szemüvegekben megkörökítve. Ezelőtt pedig egy rövid széria, amit “NAMSAN FROM A SPEEDING TAXI” névvel illetem, a Namsan Tornyot (N Szöul Torony) fényképeztem le egy taxiból. Félretéve a projekteket, egyszerűen imádom a street fotózást, és remélem minél hamarabb vissza tudok térni hozzá.
Az emberek Szöulban, Koreában mennyire “szeretik” a fotósokat?
Azt gondolom, hogy általánosságban kijelenthető, az emberek nem szeretik ha fotózzák őket, bárhol is legyenek a világon. Az évek során megtanultam úgy fotózni, hogy az emberek észre se veszik, hogy lefotóztam őket. Még nem került arra sor, hogy valaki is megnehezítette volna az életemet.
Mi volt a legnagyobb konfliktusod a street fotózás során?
Még nem volt a fotózásból kifolyólag konfliktusom. A legrosszabb szituáció egy tüntetésen történt velem. Miután a tüntetés kissé erőszakossá vált – a tüntetők elkezdték dobálni a rendőröket műanyag üvegekkel, én pedig a két csoport közé szorultam. Nem volt egy kellemes élmény, elég ingerült és ideges voltam.
Kezdetektől kitervelt volt a High Street Low Street projekt , vagy fotózásod során alakult ki?
High Street Low Street egy könyv amit árulok, amivel próbálom finanszírozni az új fényképezőmet. Amikor a D2x-em tönkrement, tudtam, hogy önerőböl nem fogom tudni megvenni az új gépemet.
Azzal is tisztában voltam, hogy a könyv nyomdaköltségeit sem tudom állni. Így hetekkel a nyomtatás elött megkértem a tumblr ismerős körömet, hogy tudnának-e a projektemben támogatni.
Szernecsére nagyon sok pozitív választ kaptam, sokan előre megrendelték a könyvemet, így beindult a nyomtatás. Ezidág egy elképesztő projekt!
Mi vagy ki inspirál, van-e példaképed?
A legtöbb embernek, akikre felnézek, semmi köze a fényképészethez. Felnézek azokra, akiknek vannak értékeik, céljaik, bevállalják a rizikókat, és gyorsan gondolkoznak. Amennyiben egy emberre kell leszűkítenem a választásomat akkor Rory Stewartot tekintem példaképemnek. Ő egy rendkívüli ember, élete és cselekedetei elképesztőek.
Milyen tippet adnál a kezdőknek a street fotózáshoz?
Fényképezz, soha, de sohe ne nézd vissza képeidet, majd csak ha hazaértél. Iktass be szüneteket. Lesznek napok amikor semmi sem sikerül, és lesznek olyan napok is amikor nehéz lesz kiválasztani a legeslegjobb képet az adott szituációbl. “Just shoot!“
Amennyiben támogatni akarjátok a fotóművészt, az alábbi linken megrendelhetitek a könyvét.
