Tóth “HeavenMan” Gábor Gyula hazánk egyik legismertebb viharfotósa, nem méltatlanul. Amikor én elkezdtem fotózni, ő már akkor lenyűgözött a gyönyörű, olykor félelmetes égi jelenségeket bemutató képeivel, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezért aztán különösen öröm számomra, hogy én mutathatom be eddigi pályája néhány darabkáját a spottr olvasóinak. Kértem tőle, fogalmazza meg néhány szóban, mit érez, amikor (szó szerint) a viharok után rohan, felszerelését, egészségét, biztonságát veszélyeztetve? Íme a válasz:
“Ülsz a gép előtt. Nézed a felhőképet. Kimész az erkélyre körbenézni, majd vissza a gép elé, nézed a radart, villámtérképet, műholdképet. Valami közeledik. Gondolkozol, merre lenne a legjobb menni, közben már öltözöl, pakolsz. Gép, nagylátó obi, polárszűrő, állvány, esővédő cucc. Persze elázni kötelező, csak a technika védelme fontos. Rohansz le, bicajra föl, ki a határba, ahonnan messzire ellátni, tiszta terepre, vihar elé, bele.
Nem csak a fotó számít, természetesen. Sőt. Ez egyféle szenvedély, nem tudsz tőle megválni. Ha idő van, menned kell.
Vajon létezik két egyforma felhő? Bizonyára nem. Nem lehet két egyforma képet készíteni, azt hiszem. Már gyerekkorom óta figyelem az időjárást, főleg a felhőket, viharokat, villámokat. Megörökíteni 2-3 éve adatott lehetőségem, amióta fényképezőm van.
Ha érzed a kifutószelet, az égzengést hallod a fejed fölött, érzed az esőcseppet az arcodon, kerekedik na akkor!”
