Kerekes Zoltán gazdag tematikájú munkásságából személyes kedvenceim a csónakokat ábrázoló képei. Közülük is az absztraktba hajló, színekre-fényekre koncentrálóak. Az íves és szögletes formák összhangjáig lecsupaszított, tiszta kompozíciók. A kerekded hajótesteket, vagy épp tapinthatóan durva deszkákat cirógató fényhullámok. Zoli csónakjai közül néhányon ott az ember keze nyoma, míg mások a szinte érintetlen, vad táj önálló életre kelt lakói. Néhányan a hó alatt, tetszhalottan várják a tavaszt. Egy viszont közös bennük: lelkük van. Mert ha a szilvás gombócnak van, a csónaknak miért ne lenne?
