Sokan vannak abban a kényelmetlen helyzetben, hogy szeretnének elindulni egy irányba, de egyszerűen nem mernek. Az évtizedek során belénk nevelt működési mód miatt folyamatosan várjuk a külső megerősítést, ami gyakran rossz irányba sodor bennünket. Szlengesen szólva a belső motiváció már snassz. Valójában pedig ez az a mozgatórugó, amit érdemes lenne követnünk. Ha ugyanis rendelkezésre áll egy adott dologgal kapcsolatban a belső motiváció, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az akadályok leküzdése sem jelent majd problémát. Ahhoz, ami felé haladva érezzük a lendületet, legyen akármennyire nehéz, mindig lesz elég erőnk, hogy megbirkózzunk vele. Sajnos olyan emberek kényszerítik bele magukat bizonyos szerepekbe, akik szívük szerint mással foglalkoznának.
A társadalmi megfelelési kényszer, a sablon szerinti kötelező oktatás, mind arra hivatottak, hogy a belső motiváció utolsó szikráit is elnyomják. Ennek ugyanakkor súlyos következményei vannak. Nap mint nap érezve, hogy nem a saját utunkat járjuk lassan megbetegszünk, először csak lelkileg, majd testileg. De szerencsére van mindebből kiút. A belső motiváció még az utolsó percekben is dolgozik és igyekszik a megfelelő irányba sodorni bennünket. Egyszerűen csak annyi a dolgunk, hogy hallgatunk rá. Teljesen mindegy, mennyi idősek vagyunk vagy éppen milyen életet rúgunk fel. Lehet, hogy elhagynak az addigi barátok, de akkor nem is voltak igazán azok. A belső motiváció szerinti élet egy olyan csodát hoz el, amit kár lenne kihagyni. Tapasztaljuk meg ezt a csodát és éljünk teljesen szabadon levetve láncainkat.